Szióka Márkusz!
2011. október 6. (csütörtök). Első randink napja, örülök, hogy eljöttél, és elrabolhattalak. Jól éreztem magam veled már akkor, amikor a Nyugati pályaudvaron a nyakamba ugrottál.
És elindultunk a Duna felé ragyogó napsütésben, és sokat beszélgettünk a Margit-hídon, és teljes hosszában átsétáltuk a Margitszigetet. Majd az Árpád-hídtól visszafordultunk. Ha nem lett volna nálad az a hatalmas utazó táska akkor bizti nem szidtál volna érte, hogy hol kötöttünk ki. xD Tudom aznap későn értem haza a suliból, de nagyon ari voltál, hogy miattam ébren maradtál, hogy megbeszéljük mi legyen a pénteki program. 2011. október 7. (péntek). Az a bizonyos nap, amikor te meghívtál tesódhoz Vácra, és elraboltál engem; sem a szél, sem eső, de tornádó sem akadályozhatott volna meg, hogy mi randizzunk, forrón átöleltél a Duna parton, mászkáltunk kettesben meg négyesben a városban. <3 Neten sokat beszélgettünk: chaten, MSN-en, facebookon, mikrofon partykon, és már megvolt egy erős szikra közöttünk, (ezt még a vak is látta) ez a szikra a talinál is ott volt, ettől lett jó, szép és igazán különleges egy átlagos hétköznap. Ami nekünk ünnepnap. És hogy miért? Én lehet, hogy néha picit lökött csajszi vagyok, nem is tagadom.
De ha érzelmekről van szó, nagyon komolyan veszem a dolgokat, minden embernek van szíve, ami nem játékszer. Én csak olyan fiúval kezdek el kapcsit, akivel komolyan gondolom. Ha az élet összehozott téged velem, és TE engem választottál, ÉN meg téged, akkor igyekszem vigyázni a szívedre, és megpróbállak boldoggá tenni. ;) 
